Mese és ökológia

Hogyan született meg a MeseErdő program? 

A mesék több mint 20 éve találtak meg engem, amikor újszülött kislányomnak egyszuszra felolvastam az ezeregyéjszaka meséinek akkor megjelenő hét kötetét, majd hosszú, öt évig tartó betegsége alatt, egyre csak meséltem. Lassan feltűnt, hogy a mesék valami különös módon segítenek mindkettőnknek, túlélni a napot, a betegségeket, a telet, a kórházi órákat. Ez a tapasztalat indított el Boldizsár Ildikóhoz, és lassan évek alatt vált a mese személyes történetem térképévé, majd az 1997-ben alapított Farkaskő Egyesületünk lakóbarlangjaiban megkezdett foglalkozások vezérfonalává is.

Egy barlangban megváltozik a világgal való kapcsolódásunk. Kintről, a dombról, a mezőről, a földről bentre kerülünk, a dombba, a gyökerek alá, egy különös világba, ahol nincs függőleges és vízszintes, nincsenek szögletes sarkok. A hegy belsejének örvénylő, lágy, organikus felülete fog közre. Érezhetővé válik, amit sosem látunk, a domb tömege, a föld hűvöse, a múlt emlékeit feltáró rétegek, az előttünk itt élők történetei, a rengeteg érintés ami a felületeket formálta. A szögletestől elszakadva a gondolkodás is megváltozik, kibillen a szokványos kereteiből. Talán e húsz kisebb nagyobb lakóbarlangunkban tapasztaltak is hozzájárultak ahhoz, hogy munkáink során is olyan területre barangoltunk, ami eltér a szokványostól, ami nem szögletes.

Természetművészet és meseterápia. Két nagyon is távoli terület, melyek egyesületünk simpozionain, alkotótáboraiban, Balázs Péter szobrász, természetművésszel közös munkáink során évek alatt, szinte észrevétlenül találkoztak. Megérintették egymást, nyomot hagytak a másikon, majd e találkozási pontok sokasága összefonódott, hogy e kapcsolatban új utat nyissanak. A feltűnően könnyen összesimuló, egymásra rímelő mesebeli és természetművészeti gondolatok nyomán felvetetődött a kérdés, hogy miért ilyen harmónikus e kapcsolat? Van-e létjogosultsága annak, ha egymás mellé állítjuk ezt a modern alkotói szemléletet, és a mesék sok emberöltőn át formált hőseit? Összevetettük hát a hagyományos népmesehősök és a természetművész "működését". A munka végeztével számunkra is meglepő módon, olyan sok egyezést találtunk, ami stabil alapot adhatott, a 2014-ben megkezdett közös kutató és gyakorlati munkához.

Legszembeötlőbb hasonlóságot a több mint emberi világhoz való empatikus viszony, a természet iránti mély elkötelezettség terén, a gesztusok mozgatórugóiban, a tettek céljában és a természettel való kommunikációban találtunk. Nagyon markánsan megmutatkozott a természet iránti empátia, a teremtett világ tisztelete, és a szoros kapcsolat a több mint emberi világgal. Ezen a fonálon indítottuk hát el a további munkát, és nagy kíváncsisággal szemléltük, hogy az általunk összegyúrt természetművészet és alkotó-fejlesztő metamorphoses meseterápiás foglalkozások képesek-e a természet tiszteletének újra tanítására?

Hogy tiszta képet kapjunk az általunk megálmodott módszer hatásáról, az alkalmakon sosem került szóba semmilyen környezetvédelemmel kapcsolatos téma vagy tudásanyag, sem a résztvevők sem a szüleik nem ismerték a mesefoglalkozások témáját, célját. Csupán a tematikusan választott, és feldolgozott mesék erejére, a természettel való aktív érzékszervi kapcsolódásra, fantázia és immaginációs játékokra, alkotásra támaszkodtam. A tapasztalatok, pedig egészen lenyűgözőek voltak, hiszen a két csoportból, több gyerek is természetvédő szerveződéseket, kampányt, gyűjtést indított egészen egyedül, a családjaikat, és engem is meghökkentve váltak elhivatott természetvédővé, megreformálva az otthoni életet is.

A MeseErdő névre keresztelt programunkon olyan mesékkel dolgozunk, melyekben a természet és az ember között valamilyen fontos interakció történik. Ahol a megjelenő természeti jelenségek élővé, megszólíthatóvá válnak, kommunikálni lehet velük, vagy a hős magára ölti valamely természeti létezők alakját, esetleg egy -egy természeti dolog nagyon hangsúlyos, képzeletet megszólító, nagy erővel bíró elem. Emellett fontos szerepet kapnak a teremtésmítoszok, és az eredetmagyarázó mondák is. Tapasztalataink szerint e mesék hősei azáltal, hogy képesek átváltozni, összekapcsolódni, kommunikálni a természettel, példaképül szolgálhatnak, felszólító erővel bírhatnak.

A mese lehetőség szerint a természetben hangzik el, intenzív érzékszervi kalandba ágyazva és a szerteágazó célok között, első helyen a természettel való összekapcsolódás pillanatának megteremtése áll. Az egységérzés tapasztalása, elemi erővel indítja el az embert egy zöldebb világ felé, hiszen amit saját magamhoz hasonló dologként, rokonként, barátként tapasztalok meg, azt eszembe sem jut rombolni. A mesék jól ismerik e közösséget, egy Északamerikai indián köszöntést idézve, a "minden a rokonom" mély és megrendítő tudását, amit a programunk mottójaként sokat idézett magyar népmesei mondat is rejt "Ahol mi létezik a földkerekségen, én mindennel tudjak beszélni, legyen az fű, fa, kő, állat, víz, vér, vagy amihez én szólok, az énnekem felelni tudjon." A mesék szárnyán repülve még innen is tovább léphetünk. Megtapasztalhatóvá válik az egyé válás, egymásba fordulás pillanata is, az a pont amikor képesek vagyunk a makrokozmosz és mikrokozmosz egymást átható egységében érzékelni a világot. Ez az a különleges pont ahol már nem szükséges a környezetvédelemről beszélni, hiszen a környezet nem létezik. Nem különülünk el. Amikor ez a mély belső kapcsolat átélhetővé válik, már nem kényszer, nem etikai, vagy morális kérdés, nem egy kívülről diktált program a környezet védelme. Mély lelki igényé válik. Természetessé lesz a természet védelme. Ezeket a pontot keressük azóta is a mesékben, a barlangokban, erdőben, mezőn vagy a kemence mellett ücsörögve.

A rengeteg környezetvédelmi felhívás ellenére, a hagyományosan erős kötelék, amely a lélek és a test, az ember és a természeti elemek, a közösség és környezete között létezett mára csupán emlék maradt. "Emlékszem, hogy öt évesen az összes barátunkkal még fára másztunk, meg játszottunk kint az udvaron. Most már az összes osztálytársam elkezdett gépezni, nem foglalkozik már a kinti természettel, talán már nem is akar, meg nem is tud." írta egy kislány nekünk.A természeti világ újratanulása évről évre sürgetőbbé válik, ezért 2019-ben elindítottuk MeseErdő tudásátadó műhelyünket, majd 2020-ban Boldizsár Ildikó megtisztelő felkérésére, megalakítottuk a Metamorphoses Meseterápiás Egyesület Ökológiai Kutatócsoportját. Műhelyünkben sokféle terület elhivatott meseterápiás, ökológiai, pedagógiai, pszichológiai, művészeti szakembereivel keressük a természethez kapcsolás új lehetőségeit. Jelenleg is egy átfogó mesekutatáson dolgozunk, annak felderítését tűztük ki célul, hogy a különböző meserégiók történetei, hogyan képesek belépni az természet kapcsolat segítésébe, milyen speciális tudásuk van az ökológiai válságról, hogyan segíthetik a paradigma váltást. A munka javában folyik, s remélem olyan adattárral teheti majd gazdagabbá a mesékkel foglalkozók munkáját ami a több mint emberi világnak is javára válik.