Ősi ének

Egy gyönyörű prófécia Gesar király eposzából, a Kesar vagy Geser eposzból, amit Tibetben és Közép-Ázsiában mondanak több száz éve. Eredetileg ie 200-300 és i.e. 600 között alakult ki, és a mesélők egyre tovább gazdagították a történetet. Ez a legnagyobb élő szóbeli történethagyomány a földön, és hónapokig is eltarthat a nomád tüzek körül amiíg a végére érnek. Számos változat létezik, mindegyiknek számos változata van, és egyesek szerint a leghosszabb eposz a világon. Sok nyelvterületen él, az első nyomtatott verziója, egy 1716-ban Pekingben megjelent mongol szöveg volt. 

"A boróka fehér füstje felszáll, az illatos és sűrű égő parázsból,

az üres, ragyogó égboltba. Hatalmas, tükörszerű kiterjedésbe,

melyet nem árnyékol be a születéstől vagy a haláltól való félelem.

A borókafüst felszáll a széllel. 

Földünk megsebesült, 

Óceánjai és tavai betegek,

folyói olyanok, mint a sebek,

A levegő tele van bűz szemcséivel,

És számtalan pokoli tűz olajos füstje feketíti be a napot.

A halak torznak születnek,

a madarak élettelenül hullanak le az égből,

Az állatok élelmet és menedéket keresve menekülnek,

a könyörületesség után sóvárogva.

Férfiak és nők hazájuktól, családjuktól,

barátaiktól szétszóródva, elhagyatottan

és bizonytalanul bolyonganak,

a mérgező nap által megperzselve.

A rémült, vak bizonytalanság e sivatagában

egyesek a hatalom hajszolásában keresnek menedéket.

Néhányan az illúzió és a csalás manipulátorai lesznek.

Az emberek zombikká váltak

és ahogyan reményeiket és félelmeiket is,

úgy megalkották a hatalom romlottságát.

Ha a bölcsesség és a harmónia

még él is ebben a világban,

mint egy becsukott könyvben rejtőző álom,

akkor a szívdobbanásban van elrejtve.

A szívünkből kiáltsunk!

Kiáltsunk, mert a mi hangunk ennek a sebzett Földnek az egyetlen hangja.

Kiáltsunk, hogy szavaink szélvészt kavarjanak a Földön.

Ha a jóság és a szépség még mindig él ebben a világban,

mint egy pislákoló árnyék az álom peremén,

kiáltsunk, hogy a hangok egyetlen nagy közös hangot alkossanak,

ennek a vad, gyönyörű, sebzett földnek a hangjaként.

Kiáltásunk  legyen egy hatalmas vihar az égen,

tisztítson meg mindent, ahogy a boróka füstje megtisztít.

A kozmikus tükör ragyogó tisztaságából,

a szeretet és az együttérzés tüzes bölcsességéből,

a megvilágosodott bölcsesség ragyogó erejéből,

legyünk mi ennek a gyönyörű földnek a védelmezői....".

Emlékeznünk kell, hogy eredetileg mindannyian nomádok voltunk, és azokban az időkben nem volt internet, nem voltak hírek, sem wifi, hogy megosszuk tudásunkat ám a vad és ősi természet kommunikált a valódi mestereken, tudókon és álmokon keresztül. Így születtek a próféciák.