A mese

Elmúlt idő vállán, elszállt idő tetején keletkezett a mesék időtlen kertje, aminek létezése praktikus világunk koordinátái közé be nem illeszthető, tértől és időtől független világ. Hol volt, hol nem volt, ám annyi bizonyos, hogy az első emberek idejében született az az ősrégi vallási képzeteket őrző mesebeli tér, melyben a hősök barangolnak. Mesés alkalmainkon ebből az ősi tudásból merítünk.

"A mese egységes és egylényegű világkép. Lélekkísérő szakrális szöveg. Az egyetemes szellemi tanítások áthagyományozásának egyik eszköze. Szent szellemi kincstár."

Boldizsár Ildikó  

A mese az ősiségből ránk maradt belső térkép, melynek térségei sajátos tanítást hordoznak és óriási hatóerővel válhatnak segítőinkké. A mesék tudását eleven valóságként idézhetjük fel, a mesei tér rendjébe való belépés pedig elindít a belső rend felé. E különös, befelé vezető táj a lélek számára otthonos világ, s ha megismerjük, tbelső érképpé válik, mely mindig ott lapul a batyunkban, hogy mutatja az utat, hogy megtaláljuk a helyünket az életben.

"Volt egyszer egy bölcs, aki utazásra készülődött tanítványával. Figyelmeztette a fiút, hogy az út, ami rájuk vár, hosszú és meredek lesz, gondosan csomagoljon. A tanítvány ezért roppant takarékosan pakolta be batyuját, végül kezébe vette a mester által rábízott térképet. Forgatta, hajtogatta, nézegette. "Minek vigyem az egész térképet, az is csak nehezék!" – gondolta, azzal ollót ragadott, és szépen, óvatosan kivágta az egész útvonalat. Másnap az úton kéri a bölcs a térképet, a tanítványa pedig előhúzza táskájából az ujjnyi, kanyargó papírcérnát. "- Fiam – mondta az öreg –, a térképnek nemcsak a ránk váró útvonalat kell ábrázolnia, hanem az eltévedés összes lehetőségét is, hisz azok viszonypontként szolgálnak a helyes iránytartáshoz. Ahhoz, hogy az utat el ne vétsük, az egészet magunkkal kell vinnünk mindig."